Döbrentei Kornélnak

A barkát zúzmara húzza le –

rügy az avarral összeér.

Az üveggé dermedt ereken

jégszilánkokat visz a vér,

jégszilánkokat visz a vér.

Kabátom, mellkasom szaggatom:

friss-fehér hóba hull szivem.

Fogadd el, kegyetlen március, –

A gyermekecske oly pici, még

rajta a szerelem szaga.

magasba menekült Haza, –

te magasba menekült Haza!